"Bár az apák szerint a pszichológusok mind hülyék… Ami egyébként lehetséges, de akkor tegyük hozzá, hogy nemegyszer a hülye pszichológus is használ, mert az ember önmagát gyógyítja egy másik ember jelenlétében, s ez akkor is működik, ha a pszichológus nem is olyan tehetséges." (Vekerdy Tamás)
Minden tanácsadási folyamatra igaz, hogy a másik ember jelenlétében fejlődünk. A pályaorientációs tanácsadáson sem az átadott információk idézik elő az eredményeket (ezek akár online formában is átadhatók), hanem valami sokkal mélyebben futó folyamat.
Ez az, amit nem lehet egy x órás továbbképzésen (pl. pályaismereti tantárgy keretében) elsajátítani, hanem sokéves tanulás (pedagógiai- és pszichológiai elmélet és módszertan) és tapasztalat eredménye. És természetesen még ez sem elég, hiszen minden tanácsadási folyamatban a saját személyiségével dolgozik a segítő szakember. Nem egyszerűen eljárásokat követ, hanem önmagából ad, miközben folyamatosan önreflexiót végez. Mintha egy többsávos autópályán haladna, amiből az egyik sáv a klienstől jövő információ, a másik az a szakmai tudás, amivel aktuálisan segíteni tud a másik embernek, a harmadik az, ahogyan ezt kommunikálja (hogy ne legyen túl direkt, ijesztő, de azért átmenjen az üzenet), és közben még azt is figyeli, hogy nem a saját szempontjait viszi-e be a tanácsadásba (pl. a saját gyereke viselkedése egy hasonló helyzetben milyen érzelmeket vált ki belőle az adott pillanatban, és ezt hogyan tudja zárójelezni, figyelmen kívül hagyni).
Szóval, igenis fontos a tanácsadó személyisége, hiszen az munkaeszköz a számára. Csak úgy tudja hatékonyan felhasználni a szakmai tudását a tanácskérő érdekében. Ha ennek tudatában van, és kellő szakmai alázattal végzi a munkáját, akkor úgy is segíteni tud másokon, ha egyébként nem kiemelkedően tehetséges. DE ez nem azt jelenti, hogy csupán marketinggel, kommunikációval, karizmával, vagy ha úgy tetszik: tehetséggel ki lehetne váltani azt a szakmai tudást, ami egy szakterületen valóban szakértővé tesz valakit. Ahogyan Vekerdy Tamás is ironikusan és szellemesen reagált a fenti szavakkal arra a felvetésre, hogy "a pszichológusok mind hülyék" - de azért az 5-7-10 évnyi képzés, ami után valaki egyáltalán praxist kezdhet, valamint a folyamatos jelenlét, a kliensre fordított osztatlan figyelem mégsem vehető ki a képletből, és nem vethető össze azzal, amikor egészen más területekről érkező "tehetséges" emberek hályogkovács módjára foglalkoznak életmód- karrier- párkapcsolati- és egyéb tanácsadással. Sajnos óriási károkat okoznak ők, ráadásul a tanácsadói szakma presztízsét is rontják, mert sokan egy kalap alá veszik őket azokkal, akik rengeteg tanulással és munkával lettek tanácsadók.
Szomorú vagyok, amikor olyan emberek nevezik magukat szakértőnek, akikről tudom, hogy nincs mögöttük valós szakmai tudás, nem tettek bele sokéves munkát és nincs bennük alázat. Jól hangzó marketingszövegekkel csodát ígérnek, mintha a másik félen nem múlna semmi. De én is úgy vélem, ahogyan Vekerdy írja, hogy mindenki saját magát "gyógyítja". Az, aki hozzám jön, csakis akkor fog fejlődni, ha akar tenni érte. Ha ezt megérti, fantasztikus változást ér el. És ezt saját magának köszönheti majd. Én csak kísérem, segítem őt az úton, szempontokat adok, "irányba állítom". Ahogyan velem is megtették ugyanezt a mestereim. És tudjátok, mi az érdekes? Ők mindannyian alázatos emberek voltak, nem kívánták, sőt, kerülték a rivaldafényt. Ők a példaképeim, akikhez igyekszem méltóvá lenni, továbbadni a fényt, amit tőlük kaptam.
