"Bár az apák szerint a pszichológusok mind hülyék… Ami egyébként lehetséges, de akkor tegyük hozzá, hogy nemegyszer a hülye pszichológus is használ, mert az ember önmagát gyógyítja egy másik ember jelenlétében, s ez akkor is működik, ha a pszichológus nem is olyan tehetséges." (Vekerdy Tamás)
Minden tanácsadási folyamatra igaz, hogy a másik ember jelenlétében fejlődünk. A pályaorientációs tanácsadáson sem az átadott információk idézik elő az eredményeket (ezek akár online formában is átadhatók), hanem valami sokkal mélyebben futó folyamat.
Ez az, amit nem lehet egy x órás továbbképzésen (pl. pályaismereti tantárgy keretében) elsajátítani, hanem sokéves tanulás (pedagógiai- és pszichológiai elmélet és módszertan) és tapasztalat eredménye. És természetesen még ez sem elég, hiszen minden tanácsadási folyamatban a saját személyiségével dolgozik a segítő szakember. Nem egyszerűen eljárásokat követ, hanem önmagából ad, miközben folyamatosan önreflexiót végez. Mintha egy többsávos autópályán haladna, amiből az egyik sáv a klienstől jövő információ, a másik az a szakmai tudás, amivel aktuálisan segíteni tud a másik embernek, a harmadik az, ahogyan ezt kommunikálja (hogy ne legyen túl direkt, ijesztő, de azért átmenjen az üzenet), és közben még azt is figyeli, hogy nem a saját szempontjait viszi-e be a tanácsadásba (pl. a saját gyereke viselkedése egy hasonló helyzetben milyen érzelmeket vált ki belőle az adott pillanatban, és ezt hogyan tudja zárójelezni, figyelmen kívül hagyni).